Sport

      A mozgás nélkülözhetetlen az ember életében. Minden nap mozgunk, elmegyünk a munkánkba, az iskolába vagy éppen bevásárolunk az elkövetkezendő napokra. Ezek ugye a kötelező vagy szükségszerű tevékenységeink. Viszont teljesen más ha az ember egy sportot űz. Ha valaki belekezd a sportolásba - itt nem épp a sakkra gondolok, bár biztos az is megterhelő lehet agyilag -, akkor az ember nem keveset tesz az egészsége megőrzéséért. Úgy gondolom a sportolókat három csoportra lehet felosztani.

      Van aki csak hobbiként sportol, hogy valamivel kitöltse szabad perceit, kikapcsolódjon a napi gondjaiból vagy csak levezesse a stresszet. Az ilyen embereket gyakran nem is érdekli hogy milyen szintre fejlődnek fel. Csak csinálják a sportot, mert szeretik és úgy érzik, hogy a jó közérzetükhöz ez szükséges. Esetleg ráébrednek, hogy egészségük megőrzéséhez is szükséges, hogy bizonyos kondícióban maradjanak. Szerintem az ilyen emberek jobb eséllyel élnek sokáig. Nem véletlen a közmondás: "Ép testben ép lélek".
      Ennek szöges ellentétei az extrém sportolók. Náluk a mozgató rúgó az adrenalin. Nem számít milyen veszélyes helyen sportolnak, mennyire kockázatos is amit csinálnak vagy épp életüket kockáztatják-e vagy sem. Számukra ez a kihívás. Minél kilátástalanabb helyzetük annál inkább élvezik a pillanatnyi szituációt. Gondoljunk csak az extrém sízőkre, akik lavinákat indítanak maguk mögött és ezt próbálják túlélni több vagy kevesebb sikerrel. Úgy vélem az adrenalin okozta boldogság érzet, melyet az efféle sportok űzői éreznek vetekedik a droggal és akár függőséghez is vezethet. Bármennyi szörnyűséget is élnek át, minduntalan keresik az újabbakat.

      És végül vannak a hivatásos sportolók, akik életüket teszik fel egy sportra. Szerintem ők az igazi sportolók, akik kiérdemlik tiszteletünket. Napról-napra igyekeznek kitartóan és szorgalmasan edzeni, mindent megtenni a fejlődésük érdekében. Vannak akik nagy célokat tűznek ki és érnek el, viszont ez csak a jéghegy csúcsa. A többség SOHA nem jut a csúcsra, nem teljesülnek álmai. - Hogy országos,világ vagy olimpiai bajnokok legyenek. Hisz bármennyien is indulnak, első mindig csak egy lehet az adott sportban. De próbálkozás és hit nélkül eleve vesztesek vagyunk, mert aki el sem indul az célba sohasem érhet.
     

Példakép

      Példaképet nem kötelező, viszont célszerű választani magunknak. Én fontosnak tartom, hogy legyen példaképünk, akit úgy érzünk érdemes követni. Legyen az életvitele, sportteljesítménye vagy bölcsessége miatt. Nem kell fanatikusan rajongani érte, elég ha csak felnézünk rá és próbáljuk hasonlóan alakítani életünket. Hiszen sokkal könnyebb úgy célokat elérni, hogy tudjuk valaki előttünk már elérte azt, amire vágyunk. Persze ő sem lehet teljesen tökéletes, ő is csak ember. Egy példakép ezért sokszor nem is elég, hisz minél több irányba tekint az ember, annál több követendő emberi életet talál.
      Nagyon sokan szüleiket választják példaképüknek, mivel legtöbbször szinte megfogható dolgoknak tűnnek nekünk azok a dolgok, amiket ők elértek vagy átéltek. Így sokkal könnyebb számukra elérni vágyainkat és azonosulni azokkal. Hisz nem csak, hogy mi teszünk valamit a cél érdekében, de a példaképünket is magunk mellett tudhatjuk.
      Manapság fontos jó példaképet választani magunk számára, hogy ne tévedjünk rossz útra és tudjuk kiben, miben bízhatunk meg. Hisz van számtalan ember a TV-ben, rádióban, újságokban vagy csak a köztudatban, akikről nem tudunk sokat, viszont látjuk, hogy sikereket sikerre halmoznak, jól megy dolguk. Azonban később kiderül róluk hogy az egész csak illúzió, amelyet a média vagy bizonyos körök kreálnak. Így aztán azok akik követni próbálták őket, hatalmasat csalódnak.
      Viszont nagyon sokan nem választanak embert, aki példaképül szolgálna nekik, mivel úgy gondolják elegendőek csupán a célok és a vágy, azok eléréséhez. Őket saját lelki erejük és hitük hajtja céljaik eléréséhez. Minél nagyobb célt tűznek ki maguknak, annál inkább szeretnél bebizonyítani maguknak, hogy ők erre igenis képesek, vagy sok-sok munkával képessé válnak
      Bárhogy is nézzük, nekünk kell megtenni az utat céljaink eléréséhez. Bármennyire is rögös az út, más meg nem teheti helyettünk. Véleményem szerint minden ember maga választja meg, hogy példaképére, saját magára vagy barátai, szülei ösztönző szavára támaszkodva esetleg, könnyebben tudja ezeket a célokat elérni.

Bűn és büntetés. Milyen a jó, a hatásos büntetés?

Dante büntetéseivel szemben ezek sokkalta enyhébbek, bár Dante csak a pokolban való büntetést írja le és nem az e világit. De akkor is lehet következtetni művéből miként is vélekedik a büntetésekről Dante. A cikkben igazságosabb büntetéseket alkalmaznak, mint Dante alkalmazna. Szerintem a cikk igazat szól, mivel a börtön tényleg megbélyegezi az embereket az emberek számára. Van olyan, hogy valakit elítélnek kisebb büntetésért, máris az emberek máshogy néznek rá, mivel már "ült" egy darabot. Nagyon is jó ötletnek hangzik, mivel így jóváteheti hibáját bizonyos mértékben az elkövető és békés megoldást is nyújt az esetek többségében, ha az emberek gondolkoznak egy kicsit. Hiszen az áldozat nem szerez sokat, ha becsukatja az elkövetőt, legfeljebb kárörömöt és azt a tudatot, hogy ez az ember nem fog bántani mást. De mivel itt nem visszaeső bűnözőkről beszélünk, ezért az új bűntett elkövetésének esélye igen alacsony. És ha a felek kiegyeznek, akkor mindkét fél jól jár. Az áldozat azt kapja, amiben megegyezik az elkövetővel, az elkövetőnek pedig nem kell börtönbe vonulni. Így aztán én támogatom ezt az ötletet.

Kis bűnök, nagy bűnök - a középkorban, Danténél, ma, ill. a maga értékrendjében. Mi számít komoly bűnnek, mi nem?

Hát ami engem illet szerintem a középkori életfelfogás túlzott, ami a bűnöket illeti. Túlságosan is szigorúan kezelték azt, mikor valakit "megszállt az ördög". Vagy mondjuk az is szerintem eléggé nagy ostobaság, hogy a nőket a bűn forrásainak is titulálták. Ezzel szemben a Danténél már nem annyira kötött ez az egyházi értékrendszer és egy picit másképp ítéli meg a bűnök súlyát, ez már jobbnak tűnik. A mai értékek pedig a fejük tetejére álltak. Nem túl jó a mai értékrend, sok helyen nem kezelik úgy a bűnöket ahogy kellene és az emberek sem látják bűnöseknek magukat olyanért amiért kellene. A testiség sem már olyan súlyos bűn mint annó. Az én értékrendszerem, mivel a "ma fia vagyok" úgy gondolom hasonló a mostanihoz, viszont a bűnök súlyát lehet felcserélném. És sokkalta nagyobb büntetést adnák azoknak, akik visszaélnek az emberek jóindulatával, akár Danté értékrendszerében.

Van-e közünk az ómagyar szövegekhez?

Az ómagyar szövegek kultúránk alapjai, viszont mivel már rengeteg idő eltelt a megírásuk óta, ezért eléggé nehézkesen lehet megérteni őket. A megértésükhöz szükséges dolgok elsajátítása pedig ismét egy csomó időt vesz igénybe. Így aztán nyugodtan tanulja meg ezeket a szövegeket és az akkori szavakat, aki ezzel foglalkozik, de egy diáknál viszont semmi értelme (főleg ha egy Ómagyar Mária siralomról beszélünk ). Visszatérve viszont ahhoz a kérdéshez, miszerint mennyi közünk van a ómagyar szövegekhez. Szerintem nekünk, akiknek nem tetszenek ezek, semmi és ha nem kötelező megtanulásuk, akkor nem is lesz semmi közünk hozzájuk. Persze kivéve ha majd egy ezzel foglalkozó pályát választunk.

Vajon megbánja-e Káin később, amit tett?

Miután Káin megöli Ábelt. Isten megkérdi hol van Ábel. Káin viszont azt válaszolja, hogy nem érdekli. Isten ezután elmondja neki, hogy tud bűnéről. Miután Káin ezt hallotta, azt mondta: "Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám."
Ez viszont nem úgy hangzik, mintha Ábel megölése bántaná lelkét. Inkább mintha csak most ébredne rá tette következményére és elkezdené sajnálni magát. Nem változott meg róla jó irányban véleményem. Szerintem tehát Káin nem bánta meg tettét.

A tízparancsolat

Melyiket érzi ma a legfontosabb parancsolatnak?

2. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Szerintem igen fontos ez a parancsolat, mivel ha ez a keresztény vallás alapja. Az egész egy monoteista  vallás, tehát ha másban, több istenben is hisz valaki akkor nem valószínű, hogy ez a vallás az, mi neki lett volna szánva (az Úr által :D ).

5. Tiszteld  atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

Igazából én ennek a parancsolatnak főleg az első felszólítását tartom fontosnak. Azt, hogy a gyermekek tiszteljék és szeressék szüleiket a szülők nagy része valóban megérdemli. Ennek a parancsolatnak épp akkor kellene eszébe jutnia egy gyereknek, mikor nézeteltérésben van apjával, anyjával, hogy néha fogadja el tanácsaikat, még ha nem is nagyon egyezik véleményük. Hisz egy valódi szülő mindig a gyermeke javára tesz dolgokat és bizonyára több tapasztalattal rendelkezik.

6-10. Tiltó parancsolatok
Ezeknek a parancsoknak az emberekből alap viselkedésébe bele kell, hogy legyen építve ez nem vitás. De azért itt is van pár kivétel, amit át lehet hágni...

Melyik lehetett a legfontosabb keletkezése pillanatában?

A tízparancsolat keletkezésének idejébe az, hogy csak egy Isten van fontos lehetett, mivel mikor Mózes leért a hegyről a lent maradt emberek más Isteneket, bálványokat kezdtek imádni. Ezért is kellett szegény Istenségünknek újravésnie a parancsokat. Gondoljunk bele, nem könnyű munka ám betűket vésni a kőbe. Próbálja ki, ki nem hisz nekem. Visszatérve a témához. Ez akkor igen fontos lehetett. A többiről nem igazán tudok mit mondani, de azért mindegyik fontos parancsolat lehetett.

Mi lehet az oka a változásnak?

Például az, hogy mióta megkapták az emberek (zsidók) a tízparancsolatot vagy mikor leküldte Isten hozzánk egyszülött fiát, Jézust (avagy Jahvét) eltelt egy kevéske (SOK!) idő. És szerintem az emberek inkább hisznek a közvetlen bizonyítékokban, mint az közvetettekben. Ennyi lenne szerintem az oka a változásnak.

Igazságos-e az Úr?

"Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté."

Szerintem az első pillanatban úgy tűnik, mintha igazságtalan lenne az Úr. Hisz mi értelme lenne létezésének és tanításának, ha Ő maga nem tartaná be azt, s nem az szerint cselekedne. Kain szemszögéből eléggé érthető miért is haragudott meg. Szerintem elsősorban Istenre haragudott, de mivel hiábavaló harag lett volna és dühét nem nagyon tudta volna ki tölteni Istenen, ezért testvére, Ábel, ellen fordult, aki áldozatát Isten választotta. Viszont az már erős túlzás, hogy e harag gyilkosságba torkollott. 
Második pillantásra, mikor is elolvastam már más elemzést is. Érthető, miért cselekedett Isten úgy, ahogy. Ugyanis mindketten tisztelték Istent, viszont ellenben Káinnal, Ábel teljes szívből hitt Istenben. Így Káin áldozatának elutasításával Isten azt szerette volna elérni, hogy Káin jó útra térjen és higgyen benne. Viszont Káin a várttól eltérően reagált és nem hogy átgondolta volna és próbálta volna megérteni Isten ezen cselekedet általi mondandóját, hanem inkább haragra gerjedt.
Tehát ha ismerjük a teljes történetet, akkor Isten nem tűnik igazságtalannak, inkább tanítani szerette volna Káint az Öáltala(Isten) helyesnek vélt életmódra.


Igazából ez részben tartalmazza a Ha Káin az Úrra haragudott, miért Ábel ellen fordult? kérdésnek feleletét is. :)

Carpe diem!

Ebben a fogalmazásban először is tisztázni fogom a Carpe diem jelentését, aztán a három műről írom le véleményem, melyről szó esett az órákon. A Horatius – Thaliarchushoz, Várady Szabolcs – Horác és a Punnany Massif – Élvezd.

A latin eredetű Carpe diem, melyet először Quintus Horatius Flaccus említ meg a versében, azt jelenti „Ragadd meg a napot!”. Azt akarja ezzel mondani, hogy élvezzük az élet és a világ szépségeit. Ne csak rohanjunk állandóan a céljaink után.

Első költő, aki megemlíti a Carpe diemet, mint már említettem a római Horatius. Ezt a Thaliarchushoz versében teszi meg.

Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire
ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és
ne vesd meg, ne kerüld, barátom,
a szerelem gyönyörét s a táncot,

(Horatius: Thaliarchushoz – részlet)

Horatius szerint a Carpe Diem életfelfogásba a szerelem, meleg szoba és a szórakozás tartozik bele. Szerintem szép elgondolás ez az életről, amit Horatius megfogalmaz

          A második mű a Horác Várady Szabolcstól.

Jó bizony, jó az, ha meleg szobád van,
most, hogy az idő ilyen őszbe fordult.
Csak egy kattintás, s duruzsol vidáman
a gázkonvektor.

Holnap aztán majd! De ki nem szarik rá?
Most a most van csak, az üveg kitart még.
Isten éltessen, ez a vodka nem rossz,
Flaccus, öreg csont!

(Várady Szabolcs: Horác)

Várady ebben a versében mintha válaszolna a nagy Horatiusnak művén keresztül, a vers végén lévő Flaccus-szal. Ő már egy kicsit mintha változtatna a Carpe diem jelentését, mintha egy kicsit máshogy értelmezné. Őt nem érdekli már a holnap, ha a ma alkohollal társul és a szerelmet meg sem említi. A meleget és a alkoholfogyasztást emeli ki.

          A harmadik mű egy e századi zene a Punnany Massif-tól, az Élvezd. Észre lehet venni e műveket olvasva, mennyire változik a társadalmi morál a századok folyamán. Most már mintha még inkább elfogadottabb lenne a szesz- és sörfogyasztás. A Punnany Massif az alkolhol mellett a drogot is megemlíti, mint a Carpe diem részét.

          Szerintem nem jó, hogy így változnak az idők. Egyre több ember használ kábítószert vagy/és alkoholt, hogy elérje a rövid ideig tartó boldogságot. Viszont ezzel a boldogsággal sokszor agresszió társul, ami alól nem ment fel minket az, hogy nem voltunk józanok. Sokkal jobban megéri megszerezni a tartós boldogságot és tudni, hogy igen, megcsináltam saját magam. 

Egészség

    Minél fejlettebb az emberiség, annál inkább próbálja megkönnyíteni a dolgokat maga magának. Ezért számos olyan eszközt, gépet és egyéb dolgot talál fel, mely megkönnyíti életét. Azonban ez nem biztos, hogy teljesen javunkra válik. Minél kevesebbet kényszerül az ember mozogni, annál hamarább lustul el. Így van ez velünk is. Minek elvégezni a nehéz munkát saját kezűleg vagy megtenni az utat lábunkon, ha erre már léteznek gépek és eszközök. De ez nagyszüleink korában teljesen más volt. Sokszor hallunk történeteket nagyszüleinkről, hogy milyen nehéz is volt életük. Ma belegondolva tényleg annak tűnik, viszont az a generáció sokkalta erősebb volt, többet mozgott és így aztán egészségesebbnek lehet mondani. A statisztikák is bizonyítják, hogy mára már egyre több a túlsúlyos ember. Ez pedig nem bizonyít mást, minthogy az emberek helytelen életvitelt folytatnak. 

    Ezért próbáljunk meg minél többet mozogni, minél egészségesebben táplálkozni, hogy mi is egészségesek és magunkra büszkék legyünk.

    

Elvek

Meddig menne el elvei védelmében? Van-e olyan meggyőződése, amiért akár a halált is vállalná? Mi a véleménye azokról, akik egy eszméért feláldozzák életüket?

     Minden embernek szerintem vannak elvei és azokat ha komolyan gondolják, akkor be is tartják. Viszont nem akármilyen ember képes akár életét is adni azért, amiben hisz. Ehhez nagyon erős elhatározás kell elve iránt, úgy kell hogy gondolja, nem az az ember aki, ha feladja elvét. Gondoljunk csak bele. Ha egy ember eszméjért adja életét, akkor ha nem is élhet tovább, legalább hű marad önmagához, elveihez és céltudatosan, mondhatni boldogan hal meg. Azonban ha nincs elég bátorsága egy embernek és feladja elveit élete megtartása érdekében, lehet soha többé nem lesz képes tükörbe nézni. 

     Ezért én úgy gondolom az, hogy képes-e valaki feladni életét elveiért, vagy sem az csak a személyiségétől és a körülményektől függ. 

     Nekem is van számtalan olyan meggyőződésem, amelyért akár életemet adnám. Viszont mások életét nem sodornám veszélybe egy elv felvállalásával bármennyire is hiszek benne. Hiszen bárhogy is nézzük az elveinket nem kell hogy minden egyes ember elfogadja.

"Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!"

   "Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!" - sokan így gondolják ma is. Viszont ez már a régmúlt idők gondolkodásmódja, amikor még a fizikai erő számított az életben. Azóta viszont már más lett a helyzet, amióta a nők az egyenjogúságukat sikeresen kiharcolták a férfiakkal szemben. Számos helyen ma is nők töltenek be kulcsfontosságú pozíciókat. A mára már többségben lévő nem akarata felett már nem lehet szemet húnyni. Mára már mindenkinek tisztán kell látnia, hogy a világ ügyeibe nem csak a férfiak szólhatnak bele, nem csak a férfiak lehetnek képesek kiváló sportolókká válni, és azt is hogy egy nő semmivel sem kevesebb egy férfinál. Bár meglehet, hogy a férfiak genetikailag erősebbeknek születnek, ezzel szemben viszont a nők sokkalta ügyesebben tudnak elvezetni például egy vállalatot, ahol főleg a mentális képességekre van szükség. És mivel mára már mondhatni "egész intelligens" társadalommá fejlődtük ki magunkat, ezért egyre inkább van szükségünk a képességeikre. Azonban... a nők sokszor túlzottan érzelgősek. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan csak sírnak és túlreagálnak mindent, hanem azt hogy kifinomultabbak érzelmeik (bár néha tényleg túlzásba viszik). Ez nem jelent hátrányt számukra, viszont az emberek úgy gondolják, annak az embernek aki felettem áll, aki irányít engem, arra fel kell hogy nézzek. Sok férfi nem tudja elfogadni, hogy a sokszorta számára érthetetlenül érzékenyen reagáló nem felülkerekedjen rajta. Szerintem ha egy nő valóban okos és tehetsége van az irányításhoz, az nyugodtan lehet a felettesem.