A királyné halála

Győztes hadjáratomból visszatérvén az a hír fogadott, hogy az én kedves királyném, Gertrudis, meghalt. Olyannyira meghökkentem a jött hír hallatán, hogy majd leestem lovamról. Kérdeztem a követtől, ki tette, de nem tudta megmondani nekem.

Mire hazaérkeztem vegyes érzelmek voltak bennem. Szomorú és dühös is voltam. Szomorúságomat feleségem halála okozta. Dühömet pedig az, hogy még mindig nem tudták megmondani ki felelős drága királyném haláláért. Továbbá az is dühített, hogy egy olyan hírre kellett visszaérkeznem egy jól sikerült hadjáratból, hogy fellázadt az udvar. Hát ez jár a fáradozásaimért? Ezt érdemlem?

Faggatni kezdtem  embereket, de senki sem tudta pontosan ki ölte meg a királynét, viszont mindenki vádolta őt. Helyettesem, a bánom, Bánk, felvállalta a gyilkosságot. Először nem akartam hinni sem neki, sem füleimnek, hogy a helyettesem tette, akiben megbíztam. Elmondta, mennyi gazság érte személyét, hogy Gertrudis segítségével öccse Ottó megszégyenítette Melindát, Bánk feleségét. Továbbá alátámasztotta a többiek vádját, miszerint a feleségem sok magyartól elvett birtokot és merániai emberei kezére játszotta azokat. Azt állította nem látott más kiutat, mintsem a királyné halálát.

Nagyon feldúlt a dolog. Kihívtam Bánk bánt egy párbajra, amit ő azzal hárított, hogy ő nem fog a királyával párbajozni, inkább öljem meg. Solom mester kívánta megvívni hát helyettem a párbajt.

Myska bán megkönnyebbülésemre nemsokára tisztázza a királynőt Melinda elcsábításával kapcsolatban. Hát akkor mégsem ő a hibás. Bánk bánt viszont megviselte a hír és összeomlott. A végső döfést pedig Tiborc jobbágy híre adta Melinda haláláról, akit Ottó emberei öltek meg.

Azt akartam, hogy megbűnhődjön Bánk bán és ezért tömlöcbe akartam vitetni, viszont Solom, azt mondta, hogy az igazi büntetés az,  ha életben hagyom. Végül beláttam, hogy igaza van és futni hagytam.

Bánk bán, 1213.okt.3.